A vajdasági református magyarok csigatészta-készítési gyakorlata
(Vajdasági értéktár – Külhoni nemzetrész értéktár érték)
Bácsfeketehegy református településként régmúltba tekintő hagyománnyal bír a csigatészta készítésében, amely nemcsak gasztronómiai, hanem közösségi és vallási jelentőséggel is bír. A csigatészta – más néven lúdgége vagy bordáslaska – készítésének gyakorlata elsősorban a református közösségekhez kötődik, függetlenül attól, hogy az adott közösség hol telepedett le. Különösen fontos szerepet játszik a határon túli régiókban, például Erdélyben és Vajdaságban, ahol nemcsak regionális identitást, hanem vallási és etnikai sajátosságokat is hordoz. A vajdasági református közösségekben a csigatészta készítésének hagyománya a 18. század végén települt magyar reformátusok által maradt fenn, akik családon belül, majd nagyobb közösségekben tartották életben ezt a szokást. Korábban főként családi ünnepek és lakodalmak alkalmával álltak össze asszonyok a tésztakészítésre, míg a 20. század végére a református egyház keretei között vált tudatos közösségi tevékenységgé. A csigatészta készítése ekkor kulturális örökségként is elismertté vált, megjelent gasztronómiai és hagyományőrző fesztiválokon, valamint versenyeket és bemutatókat szerveztek köré. A tésztakészítés közös imaórával kezdődik, majd áldást kérve a munkára, mintegy húsz fős csoport lát neki a feladatnak. A tésztát előre begyúrják – egy kilogramm liszthez tíz tojást használnak –, majd pihentetés után géppel nyújtják, és a résztvevők saját kezűleg vágják fel, majd sodorják fel a hagyományos technika szerint. A bácskai településeken, így Bácsfeketehegyen is, a sodrás párhuzamos irányban történik, míg más vidékeken átlósan. A csigatészta készítése nem csupán egy gasztronómiai örökség, hanem a református közösségek identitásának és összetartozásának kifejezése is, amelyet a mai napig őriznek és továbbadnak a következő generációknak. Bár a csigatészta nem kizárólag Bácsfeketehegy saját értéke, a település mégis szerves része ennek az örökségnek. Mi nem csupán megőriztük, hanem közösségi hagyománnyá emeltük a csigatészta készítését, amely generációkon átívelő tudásként él tovább. Ebben az esetben nem a település ad értéket a csigatésztának, hanem éppen fordítva: a csigatészta az, amely közösségünket gazdagítja és összeköti, így település maga is a csigatészta értékének részévé válik.
Fotó: Simonyi Zsófia