Szappanfőzés

A Szállási szemmel program keretében a bácsfeketehegyi Értéktár Bizottság 2024. október 19-én a hagyományos szappanfőzés témájában szervezett közösségi összejövetelt a Hungarikum Bizottság támogatásával. Az esemény célja a visszatanítási lehetőség biztosítása volt, tanítóink pedig Delonga Julianna és Szabó Erzsébet voltak.
Dédanyáink nem csak hogy kézzel mostak, a mosáshoz használt szappant is maguk állították elő. Hulladék zsiradékból és zsírszódából, kotlában kifőzve. A házi szappan kiváló volt tisztálkodáshoz és mosáshoz is. Lemosta a szennyeződést, de nem szárította ki a bőrt. Ápolta a hajat is. A ruhából alaposan kivette a foltokat. Allergiát nem okozott, mert nem volt benne semmi mesterséges.
A szappan készítésekor keletkezett mellékterméket kidobták? Nem. Azzal síkálták ki a tepsiket és az edények aljára ráégett zsíros réteget – ez egy erősen maró dolog, a fekete lúg.
Sajnos Feketicsen már senki sem gyakorolja a szappanfőzés tudományát, venni sem lehet már régóta. Olyan asszonyok viszont vannak, akik emlékeznek rá. Közülük ketten is a segítségünkre siettek: Szabó Erzsébet és Delonga Julianna jóvoltából megnézhettük, dokumentálhattuk a folyamatot. Köszönjük nekik, hogy megtehettük.
A HÁZISZAPPAN ELKÉSZÍTÉSE
Üstben főzték, és 6 kilogramm zsírhoz egy kilogramm zsírszódát adtak, valamint 8 liter vizet. Ezt lassú tűzön, két órán át főzték, s amikor elkészült, akkor leszedték a szappant a vízről. Ezt újra ki kellett főzni, egy kilogramm zsírszódát és 6 liter vizet raktak az üstbe, és ehhez adták az egyszer kifőzött szappant. Ekkor már a szappan kezdett kifehéredni. Másodjára már csak 1,5 órán át főzték, szintén lassú tűzön. Miután elkészült, leszedték a vízről, formába rakták, s hagyták kihűlni. Másnap kockára vágták. Száraz helyen kellett tárolni, és akár több évtizeden át használható állapotban marad.