Tehénfejés

Szállási szemmel elnevezésű Hungarikum-programunk egyik visszatanulási alkalmán a tehén fejését vettük nagyító alá. A folyamatot Kádár Károlytól lestük, aki ötven éve, a mai napi is kézzel feji a teheneket, ahogyan egykor eleink a szállásokon tették.
Ő az egyetlen a faluban, aki tartja ezt a szokást. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megmutatta és dokumentálhattuk ezt a kihalóban lévő tudást. Ami azt illeti, géppel sem sokkal többen fejnek ma már a faluban. Kádárékkal együtt 4 házat tudtunk megszámolni, ahol fejőstehenet tartanak. Holott nemrég még minden második háznál volt tehén. Vegyük csak példának, hogy ma két kezünkön össze tudjuk számolni a fejősteheneket a faluban, száz évvel ezelőtt pedig  a szarvasmarha-állományunk 1016 egyedből állt (1924-es adat). Ebből 710 volt a tehén, a többi borjú vagy bika. Gondoljunk bele, a 710 tehén mennyi tejet adott naponta ennek a falunak… Hasraütéssel számolva 21.300 litert. Naponta! Tejet. Nem tejszínű folyadékot. Tápláló, friss, egészséges tejet a gyerek bögréjibe, a kalácsba, meg ahova kellett. Túrónak, tejfölnek, vajnak való tejet. Adta reggel is, este is. Cserébe napi kétszer meg kellett etetni, és egyszer kitakarítani alóla.