Csigatészta

Ízőrző hétvégénken Kormos Irén tanította vissza a csigatészta készítését. A tanfolyam A feketehegyi háziasszony könyve c. program része volt, melyet Magyarország Agrárminisztériuma, ill. a Hungarikum Bizottság támogatott.
A csigatészta készítés gyakorlata elsősorban a református közösségek tagjainak a tevékenysége, lakóhelytől függetlenül. A Bácsfeketehegyre települő kunhegyesi lakosság ezt a tudását 1785-ben magával hozta. A csigatészta készítés fortélyai anyáról lányára  szálltak. Ez a „tudomány” mindenekelőtt kitartást, illetve némi kézügyességet és türelmet kívánt a nőktől.  Régen a nagyobb ünnepi előkészületek alkalmával (elsősorban lakodalmak, egyházi ünnepek) a család női  tagjai és az ismerősök összeültek és együtt készítették a levestésztát. Mára ez a közösségi hagyomány a vajdasági  reformátusok körében beépült az egyházi életbe, és a női bibliakörök egyik alaptevékenységévé vált. E  szellemi örökség ápolása folyamatosan erősíti a vallási, közösségi és nemzeti identitást. Asszonyaink a csigatésztát  az egyház imatermében készítik, amelyhez az ún. borda, vagy csigacsináló (ami leginkább nádból vagy a  szövőszék törött fésűjéből készült) és egy „víknyabb” kötőtű szükséges. A csigatészta receptje nagyon  egyszerű ‒ mondják, ‒ 1 kg liszthez 10 tojás kell. A meggyúrt tésztát szép vékonyra kinyújtják, majd  késsel 1 cm x 1 cm-es kockákat vágnak. A kockákat egyenként sarokra fordítják és „megpedrik” (megsodorják), majd hagyják megszáradni. A tészta sodrásának iránya azonban településenként eltérő.
CSIGATÉSZTA
Hozzávalók: 10 dkg liszthez 1 tojás
Elkészítés: Vegyünk fél kg jó minőségű, sima, fehér lisztet. Szitáljuk egy tálba, hogy levegős legyen. A liszt közepébe formáljunk mélyedést, abba törjünk fel 5 darab tyúktojást (kapirgálós, háztáji tyúk tojását). Kézzel dolgozzuk össze a lisztet a tojással, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. Pihentessük fél órát lefedve, hogy a felülete ne száradjon ki. Takarjuk le egy tállal, vagy mai megoldással légmentesen zárjuk le egy zacskóba. Pihentetés után dolgozzuk ki, hogy sima, ruganyos legyen. A tészta akkor jó, ha kis légbuborékok jelennek meg benne. Régen nyújtófával, ma már viszont tésztanyújtó géppel nyújtjuk a tésztát. A tésztából három darabot levágunk késsel, kézzel kicsit meglapítva a tésztagép 1-es fokozatán kezdve a 6-os fokozatáig haladva papírvékonyra kinyújtjuk. Éles késsel deszkán 1×1 cm kockákat vágunk, majd kötőtűre tekerve nádbordán megpederjük. Fehér vászonabroszra tesszük és levegőn megszárítjuk. A megfőtt, leszűrt, ünnepi levesben főzzük ki.